Interjú Gonda Zsuzsával a digitális írástudásról, szakmai kommunikációról és egyetemi fejlesztésekről.
A Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központ (DOKK) egy olyan szakmai műhely, amely célul tűzte ki, hogy a digitális oktatás és tanulás jövőjét formálja. Ennek szellemében elindítottunk egy interjúsorozatot, amelyben bemutatjuk azokat a kutatókat és ernyőprojekteket, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a konzorcium munkájában.
A DOKK: Dekódolva interjúsorozat szeretne rávilágítani arra, milyen kihívásokkal néznek szembe a kutatók, hogyan kapcsolódnak a gyakorlati oktatáshoz, és milyen irányokat látnak a digitális oktatás jövőjében. Murai Lackó kérdez, a DOKK kutatói pedig megpróbálják bemutatni a digitális oktatás új irányait, és személyes vízióikat.
A sorozat első részében Gonda Zsuzsával, a Nyelvhasználat felsőfokon ernyőprojekt vezetőjével beszélgettünk. A projekt célja, hogy fejlessze az egyetemi hallgatók tudományos szövegértési és szövegalkotási készségeit és képességeit, valamint az anyanyelvi és az angol nyelvű szakmai kommunikációs kompetenciákat. Gonda Zsuzsa mesél nekünk a kutatói pályájáról, az ernyőprojekt célkitűzéseiről, valamint arról, hogyan válik a DOKK egyre erősebb alkotóközösséggé a digitális oktatás fejlesztésében.
A tanári hivatás és a kezdetek
M.L.: Az egyik korábbi interjúdban azt nyilatkoztad, hogy a tanári pályát már nyolcévesen kiválasztottad, amikor az első iskolai élményeidet újra szeretted volna élni a tanító néni szemszögéből. Most viszont arra lennék kíváncsi, hogy azóta volt-e olyan pillanat, amikor megbántad ezt a döntést?
G.Zs.: Őszintén? Egyáltalán nem. Soha nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. A lehető legjobb döntés volt számomra. Úgy érzem, hogy a tanítás nagyon illik hozzám – az a fajta együttműködés, amelyet egy tanár a hallgatókkal kialakít, folyamatosan inspirál. Mindegy, hogy hány éves az, akivel együtt tanulunk, mindig egy pozitív folyamat részesének érzem magam.
M.L.: És volt olyan alternatív karrierút, amelyet el tudtál volna képzelni magadnak?
G.Zs.: Igen, de az is nagyon hasonló terület lett volna. Amikor felvételt nyertem a magyar szakra, akkor nagyon hamar magával ragadott a nyelvészet, különösen a nyelvtörténet és a kódexirodalom. Nyelvjáráskutatással is foglalkoztam egy ideig, mígnem végül a módszertan teljesen elvarázsolt. Mindig is szerettem az elemzést, a kutatást és a nyelvészeti vizsgálatokat – úgyhogy az alternatív út is ezen a területen lett volna.
A kutatói pálya kezdete és a motiváció
M.L.: Hogyan indult a kutatói karriered? Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy ez egy komoly út lehet számodra?
G.Zs.: Szerintem sokunknál az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) az első komoly mérföldkő. Amikor a témavezetőm azt mondta, hogy érdemes lenne megmérettetni magamat egy dolgozattal, akkor már egy kisebb kutatás is mögöttem állt. Ez elindított egy olyan folyamatot, amely később konferenciákhoz, publikációkhoz vezetett. Ez az út végül egy folyamatos szakmai jelenlétté vált.
M.L.: Ha egy mondatban kellene összefoglalnod a kutatói „miértedet”, mit mondanál?
G.Zs.: Alapvetően a kíváncsiság az, ami mindig hajt. Sokan közhelynek tartják, de számomra tényleg az a legizgalmasabb, amikor látok egy problémát vagy egy hiányt, és elkezdem keresni az okait, illetve azt, hogy hogyan lehetne rajta változtatni. A módszertani kutatás pont ezért vonzott, mert ott ezek a hiányok gyakran konkrét készségek, képességek fejlesztési lehetőségeit rejtik magukban.
Az egyetemista évekre visszatekintve
M.L.: Egy kicsit eltávolodva a tudományos pályától: mi az az első élmény, ami beugrik az ELTE-ről és az egyetemi éveidről?
G.Zs.: A BTK kampusza az első kép, ami beugrik. Az épületek hangulata, a közösség… és persze a gólyatábor, amely meghatározó élmény volt a számomra. De ha egyet kellene kiemelnem, akkor a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyek szervezése lenne az – ezt éveken keresztül csináltuk egyetemistaként általános iskolásoknak. A közösség ereje volt a legfontosabb tapasztalat, amely végigkísérte az egyetemi éveimet.
A Nyelvhasználat felsőfokon ernyőprojekt
M.L.: A DOKK öndefiníciója szerint egy alkotóközösség. Hogyan látod ezt a saját tapasztalataid alapján? Valóban így működik?
G.Zs.: Teljes mértékben. A kutatás-fejlesztési projektekben a közösség megkerülhetetlen elem. A DOKK-ban olyan szakemberek dolgoznak együtt, akik nemcsak kutatják a digitális oktatásfejlesztésnek a lehetőségeit, hanem aktívan alakítják is azokat. Jó látni, hogy ebben a közegben ennyi elkötelezett ember gyűlt össze. Azok, akik itt szerepet vállalnak, jellemzően keresik ezt az alkotó szakmai közeget, és maguk is hozzájárulnak annak fejlődéséhez. Ez nem egy statikus közösség, hanem folyamatosan formálódó, egymást inspiráló szakmai tér.
Egy olyan szakmai tér, amely lehetőséget teremt az innovatív oktatási fejlesztésekre. Az itt dolgozó kutatók szinte mindannyian alkalmazott tudománnyal foglalkoznak, vagyis nemcsak kutatják az oktatási problémákat, hanem gyakorlati megoldásokat is keresnek. A DOKK egy olyan közösség, ahol a kutatók és oktatók közösen dolgoznak azon, hogy a digitális oktatásban rejlő lehetőségeket minél hatékonyabban használják ki.
M.L.: Az ernyőprojektetek a Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központ (DOKK) egyik legnagyobb és legszerteágazóbb projektje. Milyen szerepet játszik ez a DOKK-os közösség a munkátokban?
G.Zs.: A projektjeink célja, hogy az egyetemi oktatás digitális lehetőségeit kihasználva fejlesszük az oktatói és hallgatói nyelvi kompetenciákat, és ebben a DOKK közössége nagyon erős támogatást nyújt. Együtt dolgozik nyelvész, oktatásmódszertannal foglalkozó szakember és informatikus, az eredmény pedig egy kooperatív folyamattal valósítható csak meg. Ez a kooperativitás a DOKK-ban nagyon erős.
M.L.: A projektetek neve: Nyelvhasználat felsőfokon. Ha három szóval kellene jellemezned az ernyőprojektet, mik lennének azok?
G.Zs.: Szaknyelv, kommunikációs kompetencia, adaptivitás.
M.L.: Milyen problémákra keres választ a projekt?
G.Zs.: A célunk az egyetemen zajló tanulási és tanítási szituációk anyanyelvi és angol nyelvű szakmai kommunikációjának a fejlesztése. Számos oktatói és hallgatói visszajelzést kaptunk, amelyek szerint az egyetemi tanulmányokhoz szükséges alapvető tanulási kompetenciák fejlesztésére lenne szükség – például a tudományos szövegértés, a szaknyelvi kommunikáció és az angol szakmai nyelvhasználat területén. Az ernyőprojektben az oktatóknak és a hallgatóknak is fejlődési lehetőséget biztosítunk online workshopok és adaptív e-learning kurzusok segítségével, hogy tudatossabbá és szakmaibbá váljon a kommunikációjuk mind írásban, mind szóban.
M.L.: Az ernyőprojekten belül öt alprojekt működik. Tudnál róluk röviden mesélni?
G.Zs.: Jelenleg 36 munkatársunk dolgozik a projekten.. Az öt alprojekt szorosan kapcsolódik egymáshoz, de mindegyiknek van sajátos fókusza:
- Angol szaknyelvi kommunikáció: Egy kétéves projekt, amely egyetemi oktatók és hallgatók angol nyelvű szakmai kommunikációs igényeit méri fel interjúk és kérdőívek segítségével, majd ezek eredményeire alapozva online fejlesztőkurzust épít.
- Tudományos szövegértés: Célja az egyetemi hallgatók tudományos szövegekre vonatkozó olvasásértésének a vizsgálata egy saját fejlesztésű online mérőeszközzel. A kompetenciamérést egy szemkamerás vizsgálat egészíti ki.
- Tudományos szövegalkotás: A tudományos szövegértéssel közös online mérőeszközt dolgozott ki, amelyben külön modulban szerepel a helyesírási és a szövegalkotási képességek vizsgálata. A vizsgálat keretében már 262 elsőéves hallgató vett részt egy ötórás kompetenciamérésben.
- Szóbeli szakmai kommunikáció: Egy civilkutatói programmal támogatott projekt, amely elemzi a hallgatók és oktatók szóbeli interakcióit különböző oktatási kommunikációs tevékenységek közben.
- Adaptív tanulási útvonalak: Egy online tanulási platform fejlesztése, amely személyre szabott tanulási útvonalat hoz létre egy e-learning kurzusban és így biztosít egyéni fejlődési lehetőségeket a hallgatóknak.
A digitális oktatás és annak jövője
M.L.: Hogyan látod a digitális oktatás jelenlegi helyzetét?
G.Zs.: .: Szerintem nem állunk rosszul. A COVID-időszak egyik legnagyobb eredménye az, hogy sok oktató tudatosan kezdett foglalkozni azzal, hogy mi történt a digitális átállás során, és hogyan lehet annak az időszaknak a jógyakorlatait fenntarthatóan továbbvinni. Az online egyéni konzultációk, értekezletek, oktatásmódszertani innovációk vagy kutatástámogató szoftverek például teljesen beépültek a rendszerbe, és ezek valóban hatékonyabbá tették az egyetemi munkát.
M.L.: Ha egy varázsütéssel megoldhatnál egy problémát a digitalizáció területén, mi lenne az?
G.Zs.: Azt szeretném, ha mindenki rendelkezne egy olyan „szemüveggel”, amely megmutatja, mikor próbálják manipulálni az információval. Fake news, AI-generált tartalmak, torzított valóság – ezek olyan kihívások, amelyekre egyelőre nincs kiforrott stratégiája a hallgatóknak.
Hallgatók és oktatók bevonása a kutatásba
M.L.: Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod, hogy miért éri meg egy hallgatónak részt venni a kutatásotokban, mit mondanál?
G.Zs.: Azért, mert rádöbbenhet, hogy hogyan manipulálják őt a mindennapokban – reklámokkal, áruelrendezéssel egy üzletben, vagy éppen a közösségi médiában.
M.L.: Hol találkozhatnak veletek a hallgatók, ha csatlakozni szeretnének?
G.Zs.: A Tanárképző Központ honlapján és az EENJOY platformon minden aktuális kutatási lehetőség elérhető, például szemkamerás vizsgálatok vagy szövegalkotási felmérések.
Zárásként: egyetlen tanács egyetemistáknak
M.L.: Ha egyetlen dolgot mondhatnál minden egyetemistának a tudományos írásról, mi lenne az?
G.Zs.: „A szöveg sosem kész. Ha azt hiszed, hogy kész van, olvasd el még egyszer.”
Fotók: Rusznák Gábor